„Sokszor azért leszel beteg, mert keveset vagy egyedül, magaddal.” Müller Péter szavai ezek amelyekkel mélyen egyetértek. Különösen fontos szükséglet ez egy introvertált személy vagy egy olyan ember számára, aki szinte teljes bevonódásig empatikus, akinek terhes a naponta rá zúduló információmennyiség a zaj, a pörgés. Gondolok itt egy ingerfeldolgozási érzékenységgel élő személyre. De nem árulok zsákbamacskát, ha azt mondom ma már mindannyiunk számára létfontosságúvá vált, hogy időnként le tudjunk lassítani, képesek legyünk befelé figyelni.

„Másokért élünk és másokkal élünk – de ennek legyen határa. Mert önmagunkkal is élünk. Van, amit csak egyedül, magaddal tudsz megoldani. És ha ezt nem bírod megtenni, vagy nem hagysz rá időt, és túl sokat forogsz az emberek között, eljön az a pillanat, amikor a szervezeted védekezni kezd mások ellen.”

A határok meghúzása, a nemet mondás képessége életbe vágóan fontos. Másokkal lenni feladat. Nemcsak öröm – de nagy munka is. Figyelni, alkalmazkodni, kifelé fordulni, odaadni… És van, amikor már nincs mit adnod. Ilyenkor már csak a tartalékodat emészted, s észre sem veszed, hogy szüntelen önvédelemben élsz.” Ez egyenes út a kiégés felé. Nem tudunk adni abból ami nincs, már magunk számára sem jut. Elkótyavetyéltük, üres lett a tank. Csak akkor tudjuk újra tölteni, ha újra elkezdjük szeretni magunkat azzal, hogy szánunk időt magunkra. Az üzemanyag maga az öngondoskodás.

Mi van ha nem teszed? Amikor nem vagy már önmagad egyszer csak beteg leszel, ami arra figyelmeztet, hogy vonulj ki egy kicsit a világból. Most már van alibid, hiszen beteg vagy – végre egyedül lehetsz, kénytelen vagy magaddal foglalkozni.Időnként ki kell pihenni a másokkal való kapcsolataid fáradalmát. Ebben sokszor azok is benne vannak, akiket szeretsz. Ilyenkor tőlük is távolodj el egy kis időre.

Az egyedül lét nem egyenlő a magánnyal. Egyedül lenni lehet nagyon jó, felszabadító, sőt szükséges.

A mai ember észre sem veszi, hogy nehezen bírja ki önmagát. És másokhoz nem a szeretet viszi, hanem az önmagától való menekülés. Inkább más bajával foglalkozik csak a magáéval ne kelljen. Ez nem jó. Fontos az egyensúly!

„Ahogy a lélegzetvételünk is kettős: kilélegzünk és belélegzünk, úgy a lelkünk is kettős: kifelé fordulunk és befelé. Magammal vagyok – és veled. Magammal vagyok – és veletek. Odaadom magam – és visszaveszem.”

Ne engedd, hogy a rohanó tempó miatt csorbát szenvedjen életedben a balansz!

Érezd magad jól egyedül! 

Építsd újra a mindennapjaidat!

Teremts kapcsolatot újra magaddal!

Hozz létre csendet magad körül, mert zajban nehéz bármire is figyelni.

Ha szeretnéd a cikket kibővítve, egy ebook formájában megkapni, kattints ide a továbbiakért: Bűtudat nélküli énidő

Szerző: Kotesz Beáta